Úsz,úsz....és úsz

Kezdem a hétvégi beszámolómat. Sajnos most nem voltunk kint a telkünkön de viszont szombat délbe kaptam egy hívást Dóriéktól Blöki gazdiától hogy mennek Eszlára a nagyijához és nincs e kedvem menni velük. Kapva az alkalmon 5 percem marad elkészülni mert ők már lent voltak az autóba. nah én meg épp akkor keltem fel vizes hajjal nagy kapkodás közepette elkészítettem Izzyt meg magamat fél óra kocsikázás után ki is értünk. Blöki nagy farokcsóválás közepette fogadott minket. Nos Izzyit is elengedtem körbe szimatolta a terepet a hátsó kerítéshez érve ki is szúrta a tyúkokat jaj mondom az a csapóajtós kaput be kéne zárni mert állomány ritkítás lesz és ahogy ez a mondat ki esett a számon a kutya már hátul hajkurászta a tyúkot első dolog ami a kezembe akadt a saját papucsom hozzá vágtam ő lapítva jött oda hozzám. ezután olyan szépen közlekedett hátul velem mint a kis angyal mersze ha picit izgatottá vált a hangom ő indult meg fele de egy határozott nem és meg is gondolta magát. Olyan fél öt fele indultunk a falu másik végébe Kutyástul mindenestől. És egy kis gyaloglás után elérkeztünk ahhoz a házhoz.Ahogy a kapu elé értem Pami hátul majd leszakadta a fát úgy ugrál.Én szaladtam hátra elengedni az ebet és ahogy próbáltam szegényt szabadítani attól a fránya lánctól szegény örömébe össze vizelte magát. Ilyenkor leírhatatlan érzések kavarognak bennem. Ahogy földet ért a lánc nem is foglalkozott semmivel szaladt ahogy csak bírt közbe rám ugrálva örömködött nem is érdekelte hogy ott van Izzy és Blöki. Miután némelyest meg higgadt elővettem a pórázt ami persze ismét egy felfokozott izgalmi állapotot eredményezett. erre megint csak vártunk. Majd rákerült a póráz és irány a kapu ő automatikusan a kocsibeállóhoz ment mert azt hitte hogy azzal vagyunk. Majd a töltés felé vettük az irányt és a focipályát elhagyva el is engedtük az ebeket egy kis szaladgálás után mindenki a gazdi sarkába lihegett. De az úti célig nem álltunk meg. Furcsa érzés olt ott sétálni mert mióta Csoki meghalt nem jártam arra. Sőt még a töltésen se voltam. Egy fél kilométerre lehettünk a kanálistól és az "öreglány" már tudta hogy hová is tartunk ő neki is iramodott és meg se állt még jó hogy a töltés tetejéről be lehet látni mindent és végig szemmel figyeltük merre szalad a jómadár és a vízbe feküdve várt ránk. A többi ebnek se kellet több és belevetették magukat a vízbe. Blöki kissé félve de elsajátította az úszás tudományát  is. eső próbálkozása inkább egy fuldokló kutyára hasonlított és nem is igen haladt sehova de igen csak tetszett neki a dolog. Egy jó órát tölthettünk ott majd indultunk vissza. A séta alatt minden ebzet elfáradt majd véső búcsút vettem Pamikától és meg ígértem neki hogy két hét múlva városi kutya lesz egy kis időre.Indultunk vissza Dóri nagyijához ők is úgy voltak hogy  be hozzák a kutyusukat.De végül csak egy estét töltött náluk.Nah de a hétvégéről ennyit.

A tegnapi nap folyamán pedig célba vettünk egy új tavat egy barátunk mondta hogy nagyon jó hely és nem szól senki semmit. Kíváncsi voltam még is milyen ezért gyorsan megnéztem térképen mégis merre hány méter. És 60:30 kor elindultunk Dórival hát amíg oda értünk teljesen szétfolytunk. És hatalmasat csalódtam persze jó értelembe nagyon szép tiszta a tó is meg maga a terület. Hát igen. Egy magán személyé de mondák hogy kutyát úsztatni szabad benne. Mikor ki értünk még csak egy Golden volt kint de Izzy nem is foglalkozott vele végig úszkált és a sekély részen feküdt. Majd egy fél óra múlva ismerős arcok is voltak Beni és Byron volt majd egy westi is csatlakozott és este hét fele még Borderek is voltak kint. Kicsit furcsa volt mert itt Nyíregyen nem igen látni ezt a fajtát pedig imádom őket. Izzy nagyon jól érezte magát hazafele úton már majdnem hogy vonszolni kellet és este se kellet altatni mint máskor. Vittem a fotómasinát is de 5db képet sikerült csinálnom mert az aksit nem töltöttem fel hurrá de ügyes vagyok.