2016. március 22., kedd

Végre tavasz

Sajna a blogot egy időre hanyagolnom kellet illetve a kutyázás is háttérbe szorult egy kicsit ebbe az időszakba, hisz beléptem a nagy betűs életbe,és elkezdtem dolgozni mivel elég sok mindent kell tanulnom az elmúlt időszakba  nem jutott annyi idő a dolgokra mint amennyit szerettem volna, vagy is én se vagyok az a személy aki be tudja osztani az idejét :D

Nah de nem teltek olyan eseménytelenül a dolgok. Belekóstoltunk a túrázás rejtelmeibe és beleszerettünk. Már nagyon régóta szerettem volna elmenni más hegyeket megnézni a Tokaji hegyen kívül így sikerült rávenni Dávidékat hogy menjünk, szerettem volna még úgy menni hogy legyen hó és az első uticélünk a Bükk volt azon belül is a három-kő és a Tar-kő. Nagyon jó fárasztó volt elsőre és hideg is de teljesen megérte.

 Másodjára pedig a Zemplénbe jártunk Valentin nap alkalmából több napra. Kishután foglaltunk szállást egy nagyon kedves házaspár volt a házigazda, vendégszerető,állatbarát emberek, mintha csak haza érkeztünk volna olyan fogtatagásban részesültünk. Még aznap elmentünk egy kis rövid sétára ami Bózsváig vezetett.
Visszafele haladva észrevettük hogy Frenki nem jön. Így neki álltunk hívogatni, félúton járhattunk, én vissza kocogtam Bózsvára hátha útközbe meglelem Dávid meg ottmarad és hívta. Sajna nem jártunk sikerrel, így cseréltünk Én maradtam Dávid pedig visszament a házhoz hátha arra ment. Több mint egy óra keresgélés után, vissza jött arra a pontra ahol utoljára láttuk, így egy hatalmas megkönnyebbülés volt, Pórázra vettem és elindultam a házhoz futva hogy Dávid is végre megnyugodhasson hogy megvan Frenki.


 Másnap pedig neki indultunk a Kerek-kőnek, Kissé sáros csúszós volt az út nagy része de teljesen élvezhető volt. A kutyákkal se volt baj bár elég sokszor rájuk kellet szólni hogy ugyan már ne menjetek annyira messze. Azt kell hogy mondjam hogy ez a hely teljes elvarázsolt, beleszerettem ebbe a környékbe a látvány a hangok, minden együtt. 
  

Még megnézzük a Sólyom-bércet de már nagyon kellet sietni mert a nap igazán csak lenyugvóban volt és a kocsi nem éppen közel volt. A túra utolsó szakaszán a zöld jelzésen mentünk félhomályba árkon bokron át a jelzést alig láttuk be voltunk tojva hogy eltévedtünk  de mikor megláttam a kocsit a bokrok mögül hogy piroslik teljesen megkönnyebbültem.
Elég volt a hétvégére enyi izgalom teljesen kipurcanva alig vártam hogy megérkezzünk a szállásra és pihenjünk.



De mivel hogy enyire rákaptunk az ízére a dolognak egy vasárnap kutya suli után kitalátuk hogy mehetnékünk van, akkor mivan a közelbe...hát Tokaj, de Tokaj uncsi másszuk meg a Tarcali oldalról akkor irány.  Még anyát is sikerült rávenni hogy tartson velünk, és Happyék is velünk tartottak. Így megvolt az arány 2spani, 2 yorki :)



És akkor jött a Március 15.-ei hosszú hétvége a családnak mehetnéke volt így vissza látogattunk a Zemplénbe 8-an mentünk ebből ismé 2-2 kutya felállás. Ugyan az az útvonal mint a múltkor csak a zöld jelzéssel kezdtünk hogy a rosszabb részér tudjuk le legelsőnek aztán csak élvezzük a túrát. 



A kilátás most még szebb volt mint a múltkor, viszont borzasztó hideg volt és a kopasz kutyák nem is igazán bírták ezt a zord időt így nem tölthettünk annyi időt a csúcson mint amennyit én szerettem volna nézelődni fent.



Viszont hogy bejött a jó idő elkezdtünk agilityzni is és nagy erőkkel készülünk a XIX Medivid Kupára, szerencsére a kutyók nem rozsdálltak be annyira így nem kell velük bajlódni, viszont hogy a sok jó mellé jöjjön a rossz Izzy megint babéziás lett persze kullancs megint nem volt benne csak szimplán lappang a szervezetébe ez a parazita és mikor kicsit gyengébb az immunrendszere elő is jön. De szerencsére nagyon jól viseli mert semmi tünet nincs egyedül a lágy széklet, Kedv étvágya normális egyedül ez az egy tünet volt. De reméljük ezen is hamar túl leszünk.