2012. február 25., szombat

Erdőben jártunk.

Ma 7 lor keltem hogy megbeszéljük a keresztapámmal ezt a sétát először úgy volt hogy nem megyünk mivel nagy sár van majd még is meg gondoltuk magunkat és 9-re a város központba találkát beszéltünk és onnan indultunk ki az erdőbe. Olyan 8:30 kor indultam el gyorsan mentem velük egy kört a házunk körül egy EÜ sétára majd indultam fel a városba. Nagyon szépen jöttek mellettem az ebek mikor egy papóka az egyik lámpánál megemelte a kis botját Pami meg szépen bepánikolt a nyakörvből meg majdnem kihúzta a fejét. Gyorsan ráraktam a folytós nyakörvet bár nem szeretem de ilyen esetekbe jól jön mert nem tudja kihúzni belőlle a fejét. És haladtunk tovább majd a megbeszélt helyre mentünk ahol anyum dolgozik. Pont jöttek a keresztapámék is Dinával eléjük mentem majd ismerkedés Pamit egyből meg ismerte Dina. Viszont Izzyvel még nem találkozott és picit  sőt anyum nagyon is félt ettől a találkozótól mert  Dunci utálja a kisebb termetű izgága kutyákat.Láttuk hogy nem lesz jó mert Dina borzolta magát lapult a földhöz ezért még vártunk sajnos Izzy is nagyon fel volt pörögve szóval még vártunk ezzel a dologgal.Anyum is kijött a boltból megnézni hogy a blökik hogy viszonyulnak egymáshoz de ő teljesen remegett XD ezért györsan el is jöttünk mert Dina nagyin megérezte ezt a dolgot és még jobban be borult az agya. Majd elindultunk a két nagy kutya elől ment én meg Izzyvel hátul Mikor már nem foglalkoztak egymással a kutyák kezdem fel fejlődni melléjük és nagyon szépen elvoltak.Mire ki értünk az Erdőbe teljesen össze haverkodtak. az elkerített Akácos részen el engedtük őket ott szaladgáltak készítettem pár fotót de a köd miatt még nem tudtam szép képeket csinálni. Majd mentünk tovább a kutyák nagyon élvezték fel alá rohangáltak a fák között kergették egymást. Majd hirtelen Pami előugraszt két őzet a fák möfül és kezdődött a hajkurászás nagyon sokáig vártunk rájuk mire vissza jöttek. majd indultunk vissza szerencsére kisütött a nap szóval csináltam pár képet meg videót de nem lettek olyan jók. Visszafele még szaladgáltak egy kicsit az elkerített részen majd elmentünk egy kis büfébe addig kikötöttük a blökiket teáztunk meg kávéztunk egyet. És mentünk tovább vissza a város felé.A lámpáknál mikor sokan körbe álltak minket Pami teljesen nyugodt volt és nem félt. Ült mellettem. Majd mikor a városba értünk. Móni a keresztanyám be ment a boltba anyával beszélgetni. Mi meg a keresztapámmal kint ültünk a padon.Majd jön oda egy anyuka a kisgyerekkel nézegették őket majd közelebb léptek picit féltem Izzy miatt hogy nem komálja a gyerekeket őt rövid pórázra is vettem Donát meg el is vitték onnan mert kiszámíthatatlan. Ezér marad Pami és nem is csalódtam benne olyan szépen viseli a kisgyerekeket akár hogy nyűzgélik és már nem először bizonyította.majd mikor ők is elmentek én indultam haza vissza fele úton is és végig egész út alatt olyan szépen jöttek mellettem szorosan láb mellet hogy az csak na. Nem számítottam rá azt hittem húzni fognak hogy új szagok minden de nem. Olyan 1 órára értem haz szóval egész délelőtt csak mentünk meg mentünk. Ez olyan 20km túra volt. Így ez oylan kevésnek tűnik ahoz képest hogy  nyáron menyit megyünk de mindenki nagyon elfáradt. Izzy és Pami is azóta csak alszik. Jah és még egy jó hír Pami még egy hetet marad és még anya vetette fel ezt az ötlete pedig már kezdtem belenyugodni hogy most már visszük haza de szerencsére nem. :D

2012. február 22., szerda

Csoki

Szóhoz se tudok jutni. Nem rég jöttem fel a kutyákkal éppen Izzyt ettem mikor anya mondja hogy menyek egy kicsit majd mondja hogy beszéljünk. Itt meg meg voltam ijedve hogy nah már megint mit csinálhattam. És teljesen ledöbbentem amit anya mondott. Csoki elpusztult. Teljesen megrázott ez a dolog kirázott a hideg azt se tudtam hova nézzek imádtam ezt a kutyust. Főleg hogy Paminak az apja volt. Végig pörgött bennem minden hogy menyi mindent csináltam vele. Vele kóstoltam bele a kutyák tanításának világába. Menyi sétát megtettem vele. Igazából olyan nagy dolgokat nem tettünk de még is nekem hatalmas kincs az az idő amit vele tölthettem sajnálom hogy az elmúlt 1 évben már nem tudtam vele foglalkozni és teljesen háttérbe szorult.Az utolsó emlékem róla az hogy Hátra zártam a kertbe mikor Pamit hoztuk el. Vén róka már megjárta a saját útját. És az örök vadászmezőkre tért. Szerencsére nem szenvedett sokat azt mondta anya ahogy neki mesélték a telefonba. Múlthét csütörtökön lett rosszul akkora már nem látott semmit majd Péntek reggel örök álomra hajtotta a fejét. És itt hagyott minket.

Még fittebb korában:
És az elmúlt pár évben:
































Szép hosszú 14 év volt mindent köszönök neki.