Pamacs
 |
| Itthon csucsuzik |
Paminak elég kacifántos és szörnyű kölyök kora volt. Szóval kezdem is az elején2006.November 2.-án 12 kiscsöppség született. Ezek között a kölykök között ott volt Pamacs.A rokonaimnak eszükbe se volt egy kölyköt is megtartani szóval itt még nem tudtam hogy ő lesz majd az én kutyám. Telt az idő több hónap eltelt a kiskutyák csak fogyatkoztak végül csak egy kislány és egy kisfiú kutyus maradt de már a fiúcska le volt foglalva. Így hát a kislánykutyust elneveztem Paminak. Elkezdtem hozzá kötődni tanítgatni minden hétvégén meglátogattam mikor már azt hittem itt marad akkor megtörtént hogy őt is elvitték. Ekkor még nem tudtam hogy oda adták valakinek szokásosan mentem hátra a kutyusokhoz és látom hogy már csak Csoki Suzy meg Bundás van. Szaladok befele és kérdezem ordibálva hogy hol van Pami. Erre elhangzott az a válasz amitől féltem oda adták. Nem akartam hinni a fülemnek kiszaladtam sírtam órákon át. És szóltam anyáéknak hogy vigyenek haza én itt nem maradok. Több hónap eltel mióta nem voltam Eszláron 3 hónap után nyári szünetbe ki mentem mert hát azért a többi kutyus hiányzott. Másnap meg kérdeztem hogy még is miféle emberekhez került Pami. Nyugtatgattak hogy jó helyre került én bíztam benne hogy így van. Az nap ki vittem Csokit sétálni a faluba. És elkezdtem bejárni a falut Pamacsot keresve. Nem telt el sok idő meg is találtam de elég szörnyű látvány volt. Egy iszonyú rövid lánchoz kikötve megláttam és először bíztam benne hogy nem ő az mikor közelebb megvizsgáltam rájöttem hogy sajnos ő került erre a ”JÓ HELYRE” összeomolt kutyaház volt a menedéke se étel se víz nem volt előtte. És csont sovány volt. Én már azon gondolkodtam hogy elhozom de mit mondanék Éváknak hogy vissza hoztam a kutyát. Elkeseredve elindultam a határ fele. Mire hazaértem. Még mindig a kertbe kasmatolt a család és csatlakoztam hozzájuk. Pár óra elteltével valaki zörget a kapuba. Éva előre megy aztán hallom hogy a kutyák hangosan ugatnak előre megyek én is megláttam az én kiskutyámat Azon vitatkozattak hogy vissza akarták adni de Éva hevesen tiltakozott ez ellen. Végül csak visszakerült. Viszont mi hint meghozták 5 percre rá összesezett és hevesen zihálni kezdet én nagyon megijedtem mert most kaptam vissza a kutyám és már is elveszítem. Felöntötök egy kis vízzel megpróbáltam felalítani kapott valamilyen gyógyszert ezután kicsit járkáltattam azután elkülönítettem a többi kutyától nehogy valami fertőző legyen. Ezután magára hagytam had pihenjen a hűvösbe. Majd másnap reggel kimentem hozzá már jobban volt sőt át is ugrotta a kerítést. Csak egy bibi volt nem akart enni. És nagyon félt tőlem és nem jött a közelembe Több óra várakozás után megtette az első lépést idejött és megszimatolt én meg jutalom gyanánt egy marék tápot nyújtottam neki. De nem fogadta el. Így hát tovább próbálkoztam enni nem sikerült neki azon napon de már hagyta hogy simogassam kezdet megint bízni bennem. Egy hét küszködés után evett pár falatott. Így tovább haladtam. Megtanítottam labdázni és ebbe hatalmas örömét lelte. Augusztusba ki vittem élete első sétájára. Nagyon élvezte az erdőt a szabadságot. És a póráz nélküli létet fel alá rohangált és én is csatlakoztam hozzá ez neki nagyon tetszet elkezdet utánam futni és így kocogtunk az erdőbe. Így minden nap ki vittem sétálni és egyre jobban meghaverkodtunk. Mivel jött az iskola nem lehettem vele csak hétvégenként mert a szüleim nem tűrik meg a bérházba a kutyát. 1 éves kora után elkezdtem tanítgatni megtanulta az alap parancsokat. Viszont a többi embertől nagyon fél és az idegen kutyáktól. Sajnos így iskola időbe nem volt levezetve az energiája csak rongált hátul a kertben szétszedte a farakást a kutyaházat a kerítést. A 2m kerítés ár nem is volt akadály neki így hát hátul a kertbe a veteményest szét dágványolta elöl a virágos kertet. Így hát Éváék megkötötték és megint csak azon voltak hogy eladják vagy beadják a gyepmesteri telepre. Én megint csak teljesen összeomoltam lelkileg. Itt már anya is közbe lépet és ő is kérte hogy maradjon a kutya végül csak marad de szegény élete nagy részét kikötve tölti csak minden második hétvége üdítő neki mikor kimegyek. És kiélheti magát a szabadba. 4 év alatt több mint 30 féle trükköt megtanítottam neki. És az agilityben is remekelt Párszor behoztuk a városba a bérházba hogy ne féljen az emberektől. De már csillapodott ez a viselkedése már nem fél úgy és a kutyákhoz is szívesen odamegy tőllük már egyáltalán nem fél. Szóval SAJNOS nekem csak ilyen kutya tartásba lehet részem de egyszer bízom benne hogy a szüleim megengedik hogy bent maradhasson a bérházba.
