Nem nagyon tudok mit írni Ma végre láttam Pamit igaz csak 2 óra hosszácskát töltettem vele nagyon kevés volt ez az id ő a blökim végig öröm sírást hajtott egész kocsiút alatt. És mikor megérkeztünk egész végig rohangált úgy örült szegény hogy legalább most el volt engedve. Sajnos anya nem engedte meg hogy bejöjjön ez nekem nagyon fájt mert hogy azt a kis vakarékot Izzyt meg állandóan ajnározná meg próbája behozni nekem hogy itt van nesze Pami helyett de őt senki se tudja helyettesíteni. Mióta csak haza jöttünk a könnyeimmel küszködök mert 2 hónapja nem láttam és kaptam 2 rövid órát hogy vele lehessek.Legközelebb megint nem tudom mikor fogom látni, és ebbe a hónapba 16.án lesz Pami 5. szülinapja és meg se tudom ünnepelni. Elég satnya egy bejegyzés de nem tudok mit írni.
